Weöres Sándor tragikomédiája, az 1965-ben íródott Szent György és a sárkány, színes szép, kegyetlen mese. A történet csaknem kétezer évvel korábbi, távol eső színtérre vezet, az észak-afrikai Silenebe. Az uralkodóház egymást követő nemzedékei: a lefegyverzően bölcs, százéves Inganga és uralkodásra képtelen korcs utódai, a nagyon is életképes fattyúág vérfertőző testvérei, Lauro és Isbel, az ötös tanács, élén Miron főpappal, Giorgio lovag, a várost ostromló római vezér, a látszatnyomorék Drinus vezette fölkelők vezérei is. A római légiók elvonulnak, s új emberek színre léptével, új címer jegyében - a szűzfaló Octopus képét az őt legyőző Szent Györgyére cserélve föl - új, de túl sok jóval nem kecsegtető hatalom szerveződik.