Portré
Radnóti Zsuzsa
Életrajz
1938. február 12-én született Budapesten. 1963-ban elvégezte az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán a magyar–német szakot. A Vígszínházhoz került, először dramaturgként, majd a Dramaturgia vezetője lett. 1965-ben házasságot köt Örkény Istvánnal. Férje halála óta az életmű gondozója és sajtó alá rendezője.
Munkássága középpontjában a kortárs magyar dráma áll. A Zalaegerszegi Nyílt Fórumnak, a mai magyar dráma évenként megrendezendő tanácskozásának egyik alapítója és szervezője.Ez a rendezvény 2001 nyara óta a Pécsi Színházi Találkozó keretein belül működik. A Petőfi Irodalmi Múzeumban szervezett felolvasószínházi esték egyik szervezője és dramaturgja. A Színházi Társaság Dramaturg Céhének elnökségi tagja.
Dramaturgként főbb munkái:
Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról (Déry T.–Pós S.–Presser G.–Adamis A.); Macskajáték (Örkény István); Harmincéves vagyok (Bereményi G.–Kern A.–Presser G.–Adamis A.–Marton L.); A vörös postakocsi (Krúdy Gyula); Légköbméter (Bereményi Géza); Kőműves Kelemen (Sarkadi I.–Ivánka Cs.–Szörényi L.–Bródy J.); Házmestersirató (Csurka István); Kétfejű fenevad (Weöres Sándor); Találkozás (Nádas Péter); Álomkommandó (Sütő András); Pisti a vérzivatarban (Örkény István); A padlás (Horváth P.–Presser G.–Sztevanovity D.); Ahogy tesszük (Spiró György); Az út végén a folyó (Kárpáti Péter); A dzsungel könyve (Békés P.–Geszti P.–Dés L.); Sziluett (Szabó Magda); Elsötétítés (Spiró György); Spencer (Kern András)
Könyvei:
Cselekvésnosztalgia (Drámaírók színház nélkül, Magvető, 1985); Mellékszereplők kora (Magyar drámák a nyolcvanas években, Széphalom, 1991); A próféta színháza (Füst Milán drámáiról, Jelenkor, 1993).Lázadó dramaturgiák (Drámaíró portrék, Palatinus, 2003. )
Kötetben nem szereplő tanulmányai:
Magányra ítélve (Utószó Tolnai Ottó: Végel[ő]adás című drámakötetéhez, Neoprológus Kiadó, 1996); Pro és kontra a magyar drámáról (Alföld, 1997. 2. sz.); “Színházilag gondolkodni” (Fodor Géza új kötetéről, Élet és Irodalom, 1998 nov.20.). A befogadottak (A kilencvenes évtized drámaírói, Kritika, 2000.5.szám.) Az ősbemutató felelőssége (Háy János drámakötetéről, Kritika 2005/3
Kötetszerkesztések:
Dinamit (Fiatal drámaírók antológiája, Magvető, 1983); Átváltozások (Kortárs drámák antológiája, Magvető, 1987); Békés Pál: A női parti őrség szeme láttára (Három komédia, Prológus Kft., 1992); Tolnai Ottó: Végel(ő)adás (Válogatott drámák, Neoprológus, 1996); Nyílt Fórum Füzetek (Fiatal drámaírók antológiája. Közös szerkesztés, minden évben, 1992–2003); Beszélgetések Szabó István filmrendezővel (Pesti Szalon, 1995). Harmincból öt (Antológia az Örkény István drámaírói ösztöndíjasok munkáiból, 2004)
Tanít
az ELTE Irodalomtörténeti Intézetében Irodalom és adaptáció címen kortárs magyar drámát, és órákat tartott a Színház-és Filmművészeti Egyetemen 20.századi magyar drámatörténetetből. Társ-tanárként működött közre a Spiró György vezette Vígszínházi Drámaíró Iskolában, amelynek hallgatója volt Mikó Csaba drámaíró, Deres Péter dramaturg, drámaíró és Keszég László rendező írótársa a MU Színházban:Bíró László.
Kitüntetések:
Bálint Lajos-gyűrű (1980), Jászai Mari-díj (1980) és a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1996). Pro Cultura Urbis (2002), A Magyar Köztársaság Érdemes Művésze (2003) Hevesi Sándor-díj (2009)
-
Interjúk
„Minőségpárti voltam egész életemben.”
S ha az egész pályájában gondolkodunk, a ’60-as évek is bejönnek a képbe. Az egykori színházigazgatóval, rendezővel és a ma is aktív színésszel beszélgettünk. Farkas Éva -
Interjúk
„Még mindig kíváncsi vagyok magamra”
Balázs Áron színművész, az Újvidéki Művészeti Akadémia tanára, aki feladta a társulati létformát a tanári hivatásért, ám maradt szabadúszó színész, így azóta Vajdaság minden színházában láthattuk játszani. Legutóbb a Zentai Magyar Kamaraszínház Sirályában öltötte magára a két karakterből gyúrt doktor szerepét. Szerda Zsófia -
Művészek írták
Színházcsinálás: Liliomfi
Szigligeti Ede örökzöldje régi-új színház, erős mai tartalmakkal. Vecsei H. Miklós változatát ifj. Vidnyánszky Attila előbb a Budaörsi Latinovits Színházban vitte színre. Azt egyik társulatalapító produkcióként hozták létre. „A jó darabokat szokták átírni, nem a rosszakat” – idézték Mészöly Dezsőt. És évekig átütő siker lett. Ezt igazították most vígszínházira. A Liliomfi előadása ismét fergeteges. Szegő György