Hírek
Az esemény címe a költő 2018-ban a Magvető Kiadónál megjelent Szárnyvonal című kötetére reflektál.
Fekete Vince Kézdivásárhelyen született 1965. április 7-én. Gyermekkorát a szomszédos faluban, Kézdiszentkereszten töltötte, ott járta ki az általános iskola első nyolc osztályát. Kézdivásárhelyen érettségizett, az akkori 1-es számú Faipari Líceumban. Az egyetemet Kolozsváron, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán, majd a szegedi József Attila Tudományegyetemen végezte.
1993-tól tíz évig a kolozsvári Helikon folyóirat Serény múmia című fióklapját szerkesztette, ezután a csíkszeredai Székelyföld irodalmi szerkesztője lett, ahol a mai napig dolgozik.
Eddig tizennégy verses- és gyermekverskötete és egy tárcanovellás könyve látott napvilágot. Idén ősszel jön a tizenötödik verseskönyve, a Gyönyörű apokalipszis.
2010-ben József Attila-díjjal, míg 2023-ban Magyarország Babérkoszorújával tüntették ki.
2020 óta Budapesten és Kézdiszentkereszten él.
A 2024 februárjában Balassi Bálint-emlékkarddal kitüntetett Fekete Vincét így méltatta Szentmártoni János József Attila-díjas költő a Kulturális és Innovációs Minisztérium helyettes államtitkára: „(…) De mi köze lehet a nagy költőelődhöz, Balassi Bálinthoz, akinek emlékkardját ma a magasba emelheti? Nagyon is sok minden. Egyrészt Fekete Vince, a kísérletező kedvű lírikus a hagyományok egyik leghűségesebb tisztelője, aki a régi formákat új tartalommal tölti meg – így Balassitól és Zrínyitől Csokonain, Petőfin és Aranyon át Adyig, Dsidáig és Kosztolányiig, majd egészen Szilágyi Domokosig és Kányádi Sándorig szinte minden nyelven beszél, de leginkább a magáén, amelyben évszázadok magyar költői is benne zúgnak. Másrészt Fekete Vince, a kísérletező kedvű lírikus az anyanyelv egyik legpéldásabb művelője, aki minden nap úgy indul a szavakért, mint várvédő vitézeink annak idején, olyan szívósan és fölemelően harcol értük, mintha az élete múlna rajta (…)”.
-
Interjúk
Apropó nélkül – beszélgetés Bánsági Ildikóval
Ady Endre Petőfiről írott sorai jutnak eszembe először róla. Mást, két-három szavas méltatást nem is mernék róla írni. Nekem ő fogalom. A BÁNSÁGI. Csupa nagybetűvel. Gyulay Eszter -
Interjúk
„A színház mindig azoknak volt fontosabb, akik csinálják.”
Közismert nézet, a hang a lélek esszenciája. A hangban sűrűsödik össze az ember lényege. Kicsendül belőle szinte minden érzés. A hang éppúgy árulkodik a korról, mint a temperamentumról. Egy színész számára pedig különösképp meghatározó. Bezerédi Zoltán bár keveset szinkronizál, hangja mégis összetéveszthetetlenül markáns és egyedi. Önazonos. Gyulay Eszter -
Interjúk
„Azt nézzék, hogy a Blanche-t hogyan játszom el.”
Takács Kati 1975-ben kezdte hivatalos színészi pályáját, de már több mint 50 éve játszik színpadon. Ez idő alatt megjárt jónéhány színházat, voltak emlékezetes alakításai, összegyűjtött rengeteg tapasztalatot, tudást. A Budaörsi Latinovits Színház társulati tagja, ahol mostanság Blanche-ként és Poloniusként remekel. Vele beszélgettünk. Farkas Éva