Rosznáky Emma írása Centiről centire című előadásunkról a Fidelio oldalán jelent meg. Köszönjük!
Marjai Virág lenyűgözően hozza ezt a Bridget Jones-ra hajazó karaktert, játéka egyszerre mélyen emberi és szórakoztató: könnyedén vált a szarkasztikus humor és a sebezhetőség között. A Joe-t alakító Hajdu Steve remek partnere, van köztük kémia, kettőjük dinamikája az előadás érzelmi magját képezi. Hajdu Steve, aki alapvetően komikus alkat, itt árnyaltabb oldalát mutathatja meg, amire a Rózsavölgyi intim tere kiválóan alkalmas. Ez a közeg a nővért alakító Dobó Katából is a legjobbat hozza ki: jó humorral dolgozik, váratlan, fáziskéséses, hisztérikus reakciói nagyon szerethetőek. A Kyle-t játszó és a rendezést is jegyző Őze Áron pedig egészen váratlanul kerül rezonőrszerepbe, feleségével való egymásra találásuk megható, és végül ő lesz az, aki képes kimondani, hogy a testi tökéletesedés nem egyenlő a boldogsággal. Ha valaki már eleve személyre szabott, minek alakítsa tovább magát?
A Centiről centire tökéletes példa arra, mitől működhet jobban egy vígjáték ilyen bensőséges közegben.
Közismert nézet, a hang a lélek esszenciája. A hangban sűrűsödik össze az ember lényege. Kicsendül belőle szinte minden érzés. A hang éppúgy árulkodik a korról, mint a temperamentumról. Egy színész számára pedig különösképp meghatározó. Bezerédi Zoltán bár keveset szinkronizál, hangja mégis összetéveszthetetlenül markáns és egyedi. Önazonos.
Takács Kati 1975-ben kezdte hivatalos színészi pályáját, de már több mint 50 éve játszik színpadon. Ez idő alatt megjárt jónéhány színházat, voltak emlékezetes alakításai, összegyűjtött rengeteg tapasztalatot, tudást. A Budaörsi Latinovits Színház társulati tagja, ahol mostanság Blanche-ként és Poloniusként remekel. Vele beszélgettünk.
S ha az egész pályájában gondolkodunk, a ’60-as évek is bejönnek a képbe. Az egykori színházigazgatóval, rendezővel és a ma is aktív színésszel beszélgettünk.
Interjúk
Interjúk
Interjúk
