A Schulz-adaptáció a világhírű litván rendező, Oskaras Koršunovas második rendezése a varsói színházban. Az előadás a realizmus és az álom, az élet és a halál határán egyensúlyoz…
A némileg félrevezető módon \"lengyel Kafkának\" is nevezett Bruno Schulz (1892–1942) Szanatórium a homokórához című szöveg-ciklusa kötetben, magyar nyelven először 1969-ben volt olvasható (első, lengyel kiadása még életében, 1937-ben jelent meg). A galíciai lengyel-zsidó szerző, író, egyben kivételes képességű rajzművész – akinek Kafkához annyi köze feltétlen volt, hogy első, jelentős lengyel fordítójaként tartják számon – kisvárosias, groteszk fantasztikumban, különleges képiségben, szeretetteli humorban gazdag, hasonlíthatatlan nyelvezettel megírt alkotásai a lengyel irodalom hazánkban igazán, szélesebb körben még fel nem fedezett kincseinek számítanak. A Szanatórium a homokórához különös szögből láttatja a galíciai környezetet, egy hamarosan az írmagjáig elpusztuló, bűvös, sejtelmes világot, ám nem ragad meg a couleur locale részletgazdag ábrázolatánál.