A szeretni igét nehéz ragozni: a múltja nem befejezett, a jelene csak felszólító módban érvényes, a jövője pedig feltételes." - Jean Cocteau
Viktória magányosan él, álmaiból teremtett otthonában. Társkereső hírdetésekre válaszol, telefonál, énekel, éli keserédes, boldog-boldogtalan hétköznapjait - egyedül. Egy nap kopognak az ablakán, s a párkányon egy kék madár ül, szájában István levelével...Egyszerre megváltozik minden, Viktóriához beköltözik a REMÉNY!Lehet, hogy ő lesz az igazi...?
A rendező: Kautzky Armand
Ez az első rendezésed.
Kautzky Armand: Általában a színészek egy idő után megérnek arra, hogy kipróbálják a „másik oldalt”. Én is hasonló cipőben járok már évek óta. Hiszen, amikor színészként dolgozom, akkor is úgy szoktam nézni a darabot, hogy én hogy rendezném. Mindig volt bennem egy rendezői attitűd. Szeretem elemeire bontani a dolgokat, elemző típus vagyok. Évek óta komolyan foglalkoztat, hogy egyszer ki kellene próbálnom. Ez a Roncsderby jó ötletnek tűnt. Amikor ez az ötlet felmerült, tudtam, hogy ez egyszemélyes darab, kezdésnek ideális, mégsem egy Cyrano. Intim, színészközpontú darab. Most már próbáljuk, látom, hogy nekem nagyon jó iskola.
Így képzelted?
Kautzky Armand: El vagyok ragadtatva. Nem mertem ilyen jóra gondolni, hogy a Gyöngyi ilyen nagyszerű partner, hogy ilyen nagyszerű segítőtársaim lesznek, akik ennyire tudják a szakmát, ilyen felkészültek. Mindenki azért dolgozik, hogy kellemes, jó hangulatban dolgozzunk, és eredményesek legyünk. El vagyok ragadtatva. Ha arra gondoltál, hogy az én helyzetem benne, nem gondoltam, hogy ilyen jó lesz. Ezt is alákalibráltam, de most fürdök a dologban. Először is nagyon felkészültem, agyban lejátszottam, de most, hogy a gyakorlatban látom, elindul újra a fantáziám, elkezd tovább élni, szárnyalni a dolog. Amit én 3-asnak gondoltam, az most már 8-as. Az a legnehezebb a dologban, hogy amikor színészként dolgozik az ember, akkor nem beszél a szerepéről, akkor magában intézi el a dolgait. Most minden egyes gondolatot, ami eszembe jut, ki kell mondjam magamból, meg kell fogalmaznom, nem elég ha én érzem. Mindenkinek tudnia kell, aki ott van, hogy egyet gondoljunk, hogy egyfelé menjünk. ...