Márai Sándor a két világháború közötti korszak egyik legjelentősebb prózaírója, valódi világpolgár volt. Egyetemi tanulmányait Németországban végezte, majd feleségével Párizsba költözött, közel-keleti útjáról regényt írt, 1945-46-ban hosszabb nyugat-európai utazást tett, 1948-ban Svájcba, majd 1952-ben az Egyesült Államokba költözött. Utolsó éveit San Diegóban töltötte. Visszavonultan élt, 1989-ben önkezével vetett véget életének.
Kaland című darabja az értelmiségi lét problémáival, magánéleti válságával foglalkozik.
Kádár Péter orvostanár élete jelentős állomásához érkezik, az orvosi pálya csúcsára ér, klinika igazgatói megbízást kap, több évtizedes orvosi tevékenységét magas állami kitüntetéssel ismerik el.
Ugyanezen a napon azonban fájdalmas csalódás is éri. Magánéletében tragikus változás történik. Tisztelt és szeretett felesége Anna, elhagyni készül, mégpedig tanítványával és utódjelöltjével, Zoltán doktorral. Kádár Péter orvostanár élete egy pillanat alatt összeomlik, mindaz amiben eddig hitt, amiért dolgozott semmivé foszlik. A dráma – Kádár Péter és környezetének drámája – mindössze két óra alatt történik a tanár elegáns budai villájában, rendelőjében egy áprilisi délután.
Márai Sándor írói nagysága, helyzetteremtő és drámateremtő képessége kíváló lehetőséget nyújt, remek szerepeket biztosít , nagyívű alakításokban ad lehetőséget a drámát megelevenítő színművészeknek. Mint egy klasszikus görög tragédiában, végig fordulatokban, feszes helyzetekben egy pillanatig sem lankadó izgalomban állítja a néző elé Kádár Péter és környezetének tragédiáját.

Egy 70 éves kaland

Kaland. Márai Sándor hetven esztendeje, 1940-ben, ezzel a művével debütált a Nemzeti Színházban. A főszerepeket Rajnay Gábor, Tőkés Anna, Makay Margit és Jávor Pál játszották, a Nemzeti akkori igazgatója, a nagyhírű Németh Antal rendezésében. Októberben mutatták be, júniusig 254-szer (kettőszázötvennégyszer) játszották! A Szigligeti Színház a Szín-Mű-Helyben mutatja be, Málnay Levente rendezésében.

Málnay Levente:
„Feszesebbre húztam a szöveget. A titka az, hogy a feszes dialógusokon kívül a szerepek nagyon szépen körüljárhatók és játszhatók. A görög sorstragédiákhoz hasonlít ez a darab. A nézőket lenyűgözi, a színészeket örömmel tölti el a játék. Remélem, a Szigligeti Színház közönsége is olyan szeretettel fogja az előadást fogadni, amilyen szeretettel mi ezt csináljuk.”

Mécs Károly (Kádár Péter):
„Azt látom, az embereket még mindig nagyon érdekli az ilyenfajta darab. Tér, idő, cselekmény itt egységben van. Rövid időt ábrázol, mégis hihetetlen mozgások vannak benne. A szituációk, a reakciók, az ellenreakciók rettenetesen izgalmassá teszik. Márai rendkívül sokrétűen ábrázol egy-egy figurát. Elkényeztetettnek érzem most magam, hiszen azok a fiatalok, akikkel a szolnoki színházban dolgozom, nagyon jó művészek. Karczag Feritől Huszárik Katáig, aki egy beszédes szemű színésznő. A szemével még talán többet is elmond, mint verbálisan. Leventével pedig sokat dolgoztam korábban is. Az egy korszakhoz tartozó férfiak látásmódja megegyezik, s ha netán véleménykülönbségek adódnak, azt azonnal meg tudjuk beszélni. Baráti és nagyon alkotói hangulat uralkodik a próbákon. Remélem, nagyon sokáig fogjuk játszani ezt az előadást.”

Huszárik Kata (Anna):
„Örömteli dolog ezen dolgozni, mert ez egy gyönyörű darab. Egyébként is nagyon szeretem Márait. Van egy novellája, a Rendelés előtt, az pontosan ilyen, mintha egy összefoglalása lenne ennek a drámának. Ez a darab mélyen megérinti az embert. Egy nagy jelenetem van Mécs Károllyal, aki nekem egy csoda, nagyon jó vele játszani. Ez fontos, hiszen ez egy hosszú és érzékeny párjelenet, itt éreznünk kell egymás rezdüléseit. Hozzám közelállnak az ilyen szerepek, ahol az ember lelkében is meg kell történjenek a leírt dolgok.”

Király Attila (dr. Zoltán):
„Olvastam Márait nagyon sokat, de sosem játszottam még. Nagyon összetett személyiségeket, igazi szerepeket írt. Mint minden jó drámában, mindenkinek igaza van. Szerelmi szál, szakmai féltékenység bonyolódik a színpadon. Én a saját figurám igazát látom leginkább, nekem ez a dolgom. Szép feladat. Ahhoz, hogy az előadás azt adja, amit adnia kell, nagyon a mélyére kell ásni ezeknek a figuráknak. Nagy feladat ezt a sokrétűséget eljátszani. Rettenetesen örülök, hogy a Mécs Karcsival összehozott a sorsom. Ilyen kellemes, jó humorú, nagy színészt ritkán láthat az ember. Édesapámmal (Király Levente, a Nemzet Színésze) ők sokat játszottak együtt Szegeden. Ugyanazokat a történeteket meséli most el, amit apámtól is hallottam.”

Gombos Judit (dr. Pálos Eszter)
„Olyat játszhatok, amit ritkán szoktam. Azért megtalál egy-egy komoly drámai feladat. A Romeo és Júlia Dajkája sem kifejezetten és „csak” komikai szerep, a Feketeszárú cseresznyében is kaptam drámai lehetőséget. Ez a nő is, akit most megformálok, egy komoly, bonyolult és érzelmes nő. Izgalmas, drámai feladat, igazi műhelymunka. Verbális darab, beszélünk, az arcunkkal játszunk, keveset mozgunk. Nagyon élvezem. És már nagyon korán tudtuk a szöveget, másképp nem is tudtuk volna próbálni. És a Karcsival együtt játszani! Leánykorom nagy férfi sztárjával! És amennyi sztorit a Leventével ketten mesélnek!”

Kiss József művészeti vezető írása