Színházak
Szolnoki Szigligeti Színház
Zágon István - Nóti Károly - Eisemann MihályHippolyt, a lakáj
Zenés vígjáték két részben
Zágon István színdarabját és Nóti Károly filmforgatókönyvét zenés színpadra alkalmazta: Vajda Anikó és Vajda Katalin
- HippolytKautzky Armand
- Schneider MátyásBalázs Péter
- ArankaSchneider feleségeLugosi Claudia
- Terkaa lányukMolnár Nikolett
- Nagy AndrásBarabás Botond
- MakátsfőtanácsosKarczag Ferenc
- Makáts CsabaHorváth Gábor
- MimilokáltáncosnőKertész Marcella
- JulcsaGombos Judit
- TóbiásMolnár László
- rendezőBalázs Péter
- díszlettervezőLangmár András
„Hagymát eszem hagymával!” Mondja dühösen a darab végén Schneider Mátyás, a fuvarozó vállalkozó éppen elbocsátott lakájának, Hippolytnak, kinek köszönhetően elképesztő helyzetek egész során kellett végigvergődnie. Ki ne emlékezne a híres filmre, melyben Kabos Gyula és Csortos Gyula nevettette meg a majd’ nyolcvan évvel ezelőtti közönséget.
A két Hippolytosról
Egyikük, az író, a második emeleten lakott; a másik, a zeneszerző, pontosan fölötte, a harmadikon.
Ha valami tetszetős új dallam született meg a komponista ujjai alatt – lehallatszott a zongoraszó! – a librettista fogta a partvist, s a nyelével fölkopogtatott a mennyezeten, így gratulált. Aztán kialakult egy hívójelük: ha Eisemann Mihály – mert róla van szó – szerette volna, hogy Zágon István – mert róla van szó – feljöjjön hozzá, mert meg akart neki mutatni valamit, elzongorázta a Gyere, te nímand kezdetű slágert, amely – nem az ő közös szerzeményük volt. (Hanem Zerkovitz Béláé egy személyben; szöveg, zene!) Az író tudta, neki szól a szíves invitálás, és egy-két perc múlva csöngetett a zeneszerző ajtaján. Amikor Eisemannék odaköltöztek a Bimbó út 3-ba, Zágonék már ott laktak. És jól ismerték egymást, hiszen két-három esztendeje vetítették a Hippolyt, a lakáj című filmet, amely Zágon István vígjátékából készült és amelyben két Eisemann Mihály-dal hangzott fel, a Köszönöm, hogy imádott, meg a Pá, kis aranyom pá. (Ezeknek a slágereknek nem Zágon István a szöveg-írója.)
A két Hippolytos közül előbb az írót ismertem meg, valamikor 1946 végén vagy 1947 elején, a Rádióban.
Eisemann Mihállyal csak jó néhány évvel később ismerkedtem meg személyesen.
Akkor kezdték a szerzeményeit ismét elfogadni (mert egy ideig ő is, Zágon is amolyan hallgatólagos feketelistán szerepelt, ki tudja, miért). Az író ritkábban tartózkodott otthon, mert a nehéz években egy tervező vállalat alkalmazottja lett, lévén „civil” foglalkozása általános mérnök. De továbbra is írt.
Szóval Misi bácsi (mert Eisemann is szemüvegesen, szőkéből őszre hajlón ugyancsak „bácsinak” számított a szememben) ült a zongoránál és ujjai alatt születtek a dallamok. Dallam és dallam, mennyi lírai és mennyi játékos melódia! Kifogyhatatlanul áradtak belőle.
Dalos László
A két Hippolytosról
Egyikük, az író, a második emeleten lakott; a másik, a zeneszerző, pontosan fölötte, a harmadikon.
Ha valami tetszetős új dallam született meg a komponista ujjai alatt – lehallatszott a zongoraszó! – a librettista fogta a partvist, s a nyelével fölkopogtatott a mennyezeten, így gratulált. Aztán kialakult egy hívójelük: ha Eisemann Mihály – mert róla van szó – szerette volna, hogy Zágon István – mert róla van szó – feljöjjön hozzá, mert meg akart neki mutatni valamit, elzongorázta a Gyere, te nímand kezdetű slágert, amely – nem az ő közös szerzeményük volt. (Hanem Zerkovitz Béláé egy személyben; szöveg, zene!) Az író tudta, neki szól a szíves invitálás, és egy-két perc múlva csöngetett a zeneszerző ajtaján. Amikor Eisemannék odaköltöztek a Bimbó út 3-ba, Zágonék már ott laktak. És jól ismerték egymást, hiszen két-három esztendeje vetítették a Hippolyt, a lakáj című filmet, amely Zágon István vígjátékából készült és amelyben két Eisemann Mihály-dal hangzott fel, a Köszönöm, hogy imádott, meg a Pá, kis aranyom pá. (Ezeknek a slágereknek nem Zágon István a szöveg-írója.)
A két Hippolytos közül előbb az írót ismertem meg, valamikor 1946 végén vagy 1947 elején, a Rádióban.
Eisemann Mihállyal csak jó néhány évvel később ismerkedtem meg személyesen.
Akkor kezdték a szerzeményeit ismét elfogadni (mert egy ideig ő is, Zágon is amolyan hallgatólagos feketelistán szerepelt, ki tudja, miért). Az író ritkábban tartózkodott otthon, mert a nehéz években egy tervező vállalat alkalmazottja lett, lévén „civil” foglalkozása általános mérnök. De továbbra is írt.
Szóval Misi bácsi (mert Eisemann is szemüvegesen, szőkéből őszre hajlón ugyancsak „bácsinak” számított a szememben) ült a zongoránál és ujjai alatt születtek a dallamok. Dallam és dallam, mennyi lírai és mennyi játékos melódia! Kifogyhatatlanul áradtak belőle.
Dalos László
2010. 09. 10.
Játszóhelyek, társszínházak, fesztiválok
Színház-választó
Válassza ki a keresett színház kategóriáját majd nevének kezdőbetűjét vagy használja a keresőt!