A BNV-n is jelen van a Kelemen-féle tápszergyár, ahol a beosztott hölgyek nyilvánosan kóstolgatják a csokomaltint és a bakfiscsemegét. A tulajdonos nagyon várja ifjú dán üzlettársát, akivel többszörös fúzióra készülnek. Egyfelől gyáraik egyesülnek, másfelől Andersen talán feleségül kéri Katót, Kelemen egyszem lányát. Azonban az álmatag Kató véletlenül korábban találkozik a dán titánnal, s azonmód össze is vesznek, mert Andersen fitymálóan nyilatkozik a női nemről, és ezzel felpiszkálja Katóban a szunnyadó női ösztönöket. Kölcsönveszi barátnője, Vadász Frici nevét, és mint érettségiző fiatalember, útitársul szegődik a sértődött dánhoz, együtt utaznak Velencébe.
Velencében aztán tovább bonyolódnak a szálak, hiszen a lagúnák között feltűnik a saját neve híján Kelemen Katónak kiadott Vadász Frici, valamint Sas és Vas, a két kétbalkezes magánkopó, valamint Zolestyák, e két utóbbi dúsgazdag komornyikja is. Végül a i-re maga Kelemen tápszergyáros teszi fel a pontot, az egész díszes társaságot hazapenderítve Budapestre. A gordiuszi csomót végül a szerelem vágja ketté…




Fütyülünk a nőkre az idén!

A fenti sort Kertész Marcella és Barabás Botond énekli majd az Én és a kisöcsém előadásában, a szolnoki Szigligeti Színház nagyszínpadán, az Új Esztendő első bemutatóján, január 14-én. Reméljük, a fenti gondolat nem, de a sikeres előadás követőkre talál Szolnokon! Ráadásul Marcella nadrágot és nadrágtartót is húz magára, ezzel mindent a feje tetejére állítva…

Kertész Marcella (Kató)
„Ez nekem szerepálmom volt! Nagyon sok női szerep után ez is egy nagyon jó női szerep, ráadásul a szerző nadrágszerepbe bújtatja a lányt. „Für alle Fälle”. A nők azért tudják, mitől döglik a légy. El is mondja a lány: „most olyasmit kell tennem, amit nadrágban nem lehet, csak egy női, kivágott ruhában!” És persze bele is szeret rögtön a fiatalember. Nagyon élvezem a férfi részét a szerepnek. Akkor bújhatok ki a bőrömből. A fiúk frocliznak is. Meg segítenek is, hogy lehet az ember fiús. Jó szórakozás lesz mindenkinek.”

Barabás Botond (Andersen):
„Én vagyok az „Én” az Én és a kisöcsémben. El kell fogadnom ebben az előadásban azt a feladatot, hogy a háttérbe kell vonulnom, hogy a „kisöcsém” eljátszhassa az előadást, és nekem alá kell rakni az egészet. Minden körülmények között alájátszani a Vadász Frigyest játszó Katónak, aki a Kertész Marcella. Nekem azt kell eljátszanom, hogy ő fiú. Imádom.”

Ifj. Jászai László (Kelemen)
„Engem a tánc meg az ének most nem érint. De a figura kellemes, kedves feladat. Amolyan Csortos Gyulás, joviális ember. Tápszergyáros. Aki persze érdekember is, hiszen egy dán milliomosban látja a megmentőjét. És a lányát is hozzá akarja adni. Aztán kiderül, hogy az a csirkefogó, akitől a lányát félti, éppen a dán milliomos. Már régen használtam az ideillő színészi kellékeket. Sokat játszottam drámát, örül az ember, ha könnyebbet játszhat. Ez most felüdülés, lehet lubickolni.”

Molnár László (a rendező):
„Itt a szórakoztatás a feladat, nincs mese. A nézőnek mulatnia kell, minél jobban kell éreznie magát. Ez az első zenés rendezésem, bár mindig használok zenét a rendezéseimben. Marcellát már rendeztem az Apa csak egy van című komédiában. Remek lesz. Ismeri a zenés műfaj minden csínját-bínját. Túl sok mindent nem is kell neki mondani, mert magától hozza.”

Kiss József művészeti vezető