„A hétköznapok túlnőttek rajtunk. Hét közben az ember csak az árkedvezményben részesülők klubjának tagsági díjával, a pixelekre szedett Mona Lisával és a kávéscsészékben látható felfúvódott tejhólyagokkal találkozik, hétvégén szórakozni megy, hogy azokat bámulja, akik hétvégén szórakozni mennek. A hét végén láttuk Ralffal a volt osztálytársainkat táncolni a diszkóban, azokat, akikkel együtt érettségiztünk, láttuk, hogy erőlködnek, úgy tesznek, mintha csak pár hete fejezték volna be a gimnáziumot, kinevették az érzéseket, mindent. Pedig érzések nélkül nincs ember. Mi kettőnkben se rezzent már az érzés szikrája sem. Viszont föltétlenül érezni akartunk valamit. Érezni akartuk, hogy emberek vagyunk. (…) Kolpert urat ma idecsaltam a lakásunkra...”

A játék öt szereplőre épül. Egy káoszkutató matematikus és a barátnője vendégségbe hívnak egy ifjú párt: egy építészt és annak titkárnő feleségét. A házigazdák nem viszik túlzásba a készülődést, a vacsorát egy pizzafutárral hozatják ki. Zavarba hozó helyzetet viszont annál inkább produkálnak. Mert a darab címében szereplő Kolpert úrról bár igen sok szó esik, mégsem tudni, hogy él-e, avagy meghalt. És ha van egyáltalán holttest, akkor sem tudni, hogy az antik ládában avagy a szekrényben lapul. Ezzel elindul a komikus és drámai helyzetek sorozata...

David Gieselmann 1972-ben született Kölnben. A mai német dráma egyik legmeghatározóbb alakja. Ismertté Herr Kolpert című darabja tette, melyet először a kortárs dráma fellegvárában, a londoni Royal Court Theatre-ben mutattak be.