Kosztolányi Dezső szerint a történet a következő: „három moszkvai lány, három tábornok-árva története, ki vidékre kerül, egy helyőrségi városba, ott csöndesen elszárad, kiábrándul, megöregszik És? Olga tanítónő, aztán igazgatónő. Mása egy gimnáziumi tanár felesége, beleszeret az őszülő ezredesbe, kit áthelyeznek. Irinának, a postáskisasszonynak párbajban megölik a vőlegényét. És? Az élet is elmegy, a fiatalság. Minden elmúlik, változik, semmi sem oldódik meg. És? Az írónak nincs más mondanivalója, sem az, hogy ez helyes, sem az, hogy ez helytelen, semmiféle állítás vagy tagadás, védelem vagy vád."


"Ha az a gyerek az enyém volna, betenném egy serpenyőbe, megsütném és megenném.” – „Durva, neveletlen fráter!”

„A jellemem, a jellemem – Aleko, miért törsz ellenem? Te vagy nekem a szerelem!”
„Megfordul és dermedve már, - mögötte most a medve áll." -
„Élni fogunk! A zene olyan vidáman, olyan boldogan szól. És én azt hiszem, nemsokára megtudjuk, miért élünk, miért szenvedünk… Jaj, csak tudnánk, miért?!... Csak tudnánk, miért?” (Kosztolányi Dezső fordítása)