Színházak
Szeged Nemzeti Színház Kisszínház
- 2021/2022
- 2019/2020
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2006/2007
- 2005/2006
- 1988/1989
- 1981/1982
- 1980/1981
Mary ShelleyFrankenstein
- Victor Frankensteinegyetemi hallgatóPoroszlay Kristóf
- LényFrankenstein teremtményeSzívós László
- Apaaz apjaJakab Tamás
- Elizabetha barátnőjeCsorba Kata
- Justineaz unokanővéreKéner Gabriella
- Williama testvéreHodu Péter
- Tudós 1Bánvölgyi Tamás
- Tudós 2Barnák László
- Tudós 3Hodu Péter
- Barát 1Bánvölgyi Tamás
- Barát 2Barnák László
- RendőrBáhner Péter
- PrófétaBáhner Péter
- rendezőHollós Gábor
- díszlettervezőMira János
- jelmeztervezőHollós Gábor
- dramaturgNémeth Nikolett
- videóHollós Gábor
- mozgásVarga József
- súgóMészáros Ágnes
- ügyelőKertész Zsolt
- a rendező munkatársaKaj Ádám
Victor Frankenstein, a fiatal tudós elhatározza, hogy embert alkot a tudomány eszközeivel. Az eredmény irtózatos: torz teremtmény születik. A sorsára hagyott lény szenved a magánytól, a megalázottságtól, de műveli magát, szeretetre, megértésre vágyik, amit nem kap meg. Bosszút esküszik tehát, hogy számon kérje szörnyű sorsát teremtőjén…
Mary Shelley, korának kiemelkedő tehetsége alig tizenhét évesen írja meg minden idők legeredetibb rémtörténetét, amelyből azóta számtalan világhírű filmadaptáció készült. A Frankenstein alapkérdései nem is lehetnének időszerűbbek: mindenható-e a tudomány? Teremthetünk-e embert, saját képünkre? Kell-e határt szabni a vágyainknak?
„Az esemény, amelyből e történet az érdekességét meríti, mentes a puszta kísértet- és boszorkányhistóriák hátrányaitól. Előnye velük szemben, hogy bármilyen lehetetlen maga a fizikai tény, tápot ad a képzeletnek, s jobb kiindulópont az emberi szenvedélyek átfogóbb és meggyőzőbb ábrázolására, mint az ismert jelenségek közönséges elbeszélése.
Arra törekedtem tehát, hogy megőrizzem az emberi természet alkotóelemeinek hitelét, de nem haboztam megújítani ezek egymáshoz való viszonyát. Ezt a szabályt követi a görögök tragikus hőskölteménye, az Iliász, ezt Shakespeare is a Viharban és a Szentivánéji álomban, s kiváltképp Milton az Elveszett paradicsomban.”
Mary Shelley
2015. 03. 06.