Ibsen darabjait saját korában botrányosnak tartották. Felfedező természete, kritikus szemlélete, az erkölcsi problémák fürkészése számos kortársát zavarba ejtette. Pedig csak a klasszikusokat követte. A patikusi pályát elhagyva tudatosan készült drámaírónak. Végigelemezte az ókori drámák alapkonfliktusait, majd áthelyezte saját korába. Művei így lettek annyira időtállóak, hogy mára ő maga vált megkerülhetetlen klasszikussá.

1882-ben írt darabjának témáját egy újságcikkben olvasta, személyes motívumokkal gazdagította. A főhőst, Stockmann doktort részben saját magáról mintázta.

Stockmann doktor bűne, hogy felfedezte: a városát felvirágoztató gyógyforrások vize mérgezett. A lakosság, élén a polgármesterrel, aki mellesleg Stockmann bátyja, nem akar szembesülni az igazsággal. Lassan az egész város a pénz hatalmával és a hivatali korrupcióval küzdő doktor ellen fordul.