„…Bekészítette a fóliára a kerek formákat a kis gyönggyel és ezúttal jóval melegebbre állította a sütőt.

Ült előtte a sámlin meggörnyedve, és meglepve látta az üvegen át, hogy a középre benyomott gyöngyök szinte azonnal kiolvadnak, a tészta meg felpúpozódik. Olyan lett mindegyik kalács, mint egy kerek has, a kiolvadt gyöngy helyén az üres köldökkel.

– Tulajdonképpen még nekünk is lehetne egy gyerekünk, nem? – kérdezte váratlanul a férje a háttérből, miközben az egyik frissen sült mézeskalácsot rágcsálta.

– Nem – válaszolta meglepő határozottsággal, hátra se pillantva a tanárnő. Csönd lett. A feje mellett, mint egy időzített bomba, szárazon kattogott a sütőóra.”