„Az hol én elmegyek,

még az fák is sírnak,

gyenge ágaikról

levelek lehullnak.

Hulljatok levelek,

rejtsetek el engem,

mert az én édesem

sírva keres engem.”

A hangversenytermekben bemutatott, zongora- vagy zenekari kísérettel feldolgozott, frakkos, estélyi ruhás előadók által prezentált népdalok mögül hiányzik a természetes közeg, a népviselet és a nép – fogalmazott Kodály Zoltán a Székely fonó előzményeiről. Gondolkodni kezdett hát egy olyan színpadi változaton, ahol az énekesek, a jelmezek és a díszletek segítségével közelebb tudná hozni a népdalt a városi színházi közönséghez. Először kísérleti jelleggel egy kisebb színházban próbálkozott, majd miután nagy sikert aratott a produkcióval, úgy gondolta, kibővíti a darabot az Operaház számára, ahol 1932-ben mutatták be a Székely fonót. (Kodály első színpadi művét, a Háry Jánost is az Operában mutatták be 1926-ban.) Fölismerve, hogy a korábbi magyar operák egyik legnagyobb baja a prozódia, Kodály szerette volna érvényre juttatni a magyar népdalt, és a népi énekesek életvalóságával szólaltatni meg ezt az örökséget.

„Egy nép legjobban a népdalain keresztül ismerhető meg” – fogalmazott Kodály, és a Székely fonóval is az volt a célja, hogy a népdalok adják meg a daljáték drámai, színpadi erejét. A szép leány, a kérője és a gazdag legény történetében felcsendülnek az olyan jól ismert népdalok is, mint az Elmegyek, elmegyek, az Én elmentem a vásárra és az A csitári hegyek alatt. Az ősbemutató óta eltelt kilencven év során drámai színházak is előadták a művet népdalokat jól éneklő színészekkel, 1968-ban gyermekoperai változat is készült belőle.

– A zene, a költői képek, a pátosz, ahogyan ez Kodály művében megszólal, kifejezően és hűen ragadja meg magyarságunk lényegét. A Székely fonó születése nem választható el Trianon tragédiájától, és ez a veszteség nekem most Kárpátaljáról szól, ahonnan én is származom. De szól arról a veszteségről is, ahogyan a falvak világa eltűnik. Az egykor virágzó kultúra kincseinek javát Bartók és Kodály mentették át számunkra, és ebből táplálkozik ennek a műnek a világa is – mondja az előadás rendezője, Vidnyánszky Attila, aki ezúttal csupa gyerekszereplővel, valamint két színész – Söptei Andrea és Rátóti Zoltán – közreműködésével tervezi bemutatni a művet a szerző születése 140. évfordulójának tiszteletére.