Fehér József nagysikerü évad eleji bemutatója után a szilveszteri kabarét helyettesítő szövegkönyvet nyújtott át a színháznak. Újfajta kabaré, ahol a szereplők és a jelenetek egy lakónegyed életének visszásságait, a különböző lakók különböző figuráinak humoros megjelenítését vitték a színpadra. Természetesen ezúttal sem maradtak el az ének- és táncszámok, csak mindez nem a megszokott „revüs” formában jelentkezett, hanem ezúttal az irónia, a humor, a szatíra volt a főszereplő, a dallamokban csakúgy, mint a mozdulatokban, táncokban. Ez az előadás volt Farkas István rendező utolsó munkája (Hajdu Gézával együtt jegyezték a színpadra állítást).