Színházak
Szigligeti Színház Nagyárad
Móricz ZsigmondRokonok
- Kopjáss IstvánKardos M. Róbert
- LinaKopjáss feleségeFirtos Edit
- PolgármesterÁcs Tibor
- KardicsbankigazgatóMedgyesfalvy Sándor
- Berci bácsiIstván nagybátyjaHajdu Géza
- A polgármester titkáraDimény Levente
- dr. Martinyaz ellenzék vezéreifj. Kovács Levente
- Péterfi doktorIstván titkáraDobos Imre
- HivatalnokMolnos András Csaba
- FőmérnökKiss Csaba
- Szentkálnay MagdalénaBoronkaynéKovács Enikő
- SofőrOrbán Attila
- AdélkaKopjás testvéreLaczó Júlia
- Sáfár Éliása Holub-cég mérnökeBorsos Barna
- Kopjáss gyerekekBősze PetraKovács Dávid
- rendezőBodolay
- díszlettervezőFlorina Bellinda Birea
- jelmeztervezőFlorina Bellinda Birea
- színpadra alkalmaztaBabarczy László
- zeneLudwig van Beethoven
- fényNosz BotondOláh Attila
- hangAlbert AlpárZsurka József
- súgóKörner Anna
- ügyelőSzász M. Ibolya
Móricz Zsigmond (1879-1942) un. dzsentriregényeinek központi gondolata a mentalitásán, életformáján változtatni nem tudó, szerepét vesztett történelmi középosztályhoz fűzött illúziókkal való leszámolás. Ezek sorában az 1932-es megjelenésű Rokonok egyértelműen azt sugallja: menthetetlen az a társadalom, amelyet megkövült, hazug viszonyok hálóznak be. Móricz gondolatának érvénye máig ható, a cselekmény pedig, amely révén a gondolatot megjeleníti, ma aktuálisabb, mint valaha. A főhős Kopjáss István személyére (aki szerény hivatalnokból lép elő városi főügyésszé a helyi hatalmasságok manőverei folytán) és Zsarátnok városára párhuzamot lelni mai világunkban - nem volna különösebben nehéz feladat. Irodalomtörténeti tény, hogy Móricznak műfajilag és társadalombírálatában ez az egyik legsikerültebb regénye, amelyben Kopjáss története "a teljes és diadalmas realizmus hangján szólal meg". A regényt a szerző már 1933-ban dramatizálta, az idő azonban hamar túllépett az első színpadi változaton, s ez magyarázza, hogy azóta több adaptáció is készült belőle. Társulatunk most, Móricz Zsigmond halálának 60. évfordulóján, a mű legújabb színpadi változatát mutatja be Bodolay Géza, a kecskeméti Katona József színház igazgató-főrendezőjének rendezésében.
2002. 10. 17.