Színházak
Szigligeti Színház Nagyárad
- BrunóHajdu Géza
- GrubiDobos Imre
- KláraKovács Enikő
- UtcaseprõMeleg Vilmos
- rendezőMeleg Vilmos
- díszlettervezőMaria Haţeganu
- jelmeztervezőMaria Haţeganu
- fordítóSzlafkay Attila
- hangeffektHeipach Gábor m.v.
- videóeffektHeipach Gábor m.v.
- fényVajna Tibor
- hangBorsi József
- súgóKörner Anna
- ügyelőSzász M. Ibolya
A szerző jelenleg Franciaországban élő, valamikori romániai drámaíró. Az eredetileg Három éjszaka Madox-szal című abszurd játékában fanyar humorral jelenít meg egy furcsa világot, ahol magányos emberek élnek, és ahol minden vasárnap zuhog az eső. A szereplők közül mindegyik magáénak akarja kisajátítani az utóbbi évek legnagyobb eseményét, egy új és izgalmas férfialak megjelenését a városban. Madox mindnyájuk életében megjelenik, de úgy, ahogyan ők képzelik el, és ez a felfedett jelenség az egész darab abszurditását eredményezi.
„Lehetséges, hogy valahol a világban valóban léteznek ezek az alakok. De én álmaimban alkottam meg őket, az én depressziós magányomban, egyre valóságosabban és részleteiben egyre pontosabban. Bruno szinte már hiszi is a magányában, hogy létezik az általa vezetett motel. Grubi, a világítótorony őre, aki magányosan tud olvasni a vízen villódzó fények játékából. Cesar úgy járja be a várost, mint valami csoda-gazda, Klára pedig a romantikus szerelem érzésében pózol, miközben az azonnali kielégülés gépiessége jellemzi.” (Matei Vişniec, a szerző)
1993. 12. 18.