„Komédiát hirdet a színlap, egy sokat próbált markecoló, más néven zsebes, még általánosabban: szélhámos történetét, akit Csurka István magyarországi író szembesít az idővel…kenéz Pál, új státusa szerint álorvos, a városi Kijózanító Intézet igazgatója kizárólag a maga zsenialitásának tulajdonítja merész átváltozását… az alvilágból a lejtőn felkapaszkodó alakokat az idő vasfoga, a darab komikumát a szatíra vasfoga veszi kezelésbe…” – Implon Irén, Fáklya

„A nagyváradi magyar társulat jól választott, amikor elsőként a Csurka-vígjátékok közül éppen Az idő vasfogát tűzte műsorra. Egy évtized semmit nem koptatott le időszerűségéből. Nem azért, mert az emberek bármilyen alkohol-ellenes kampány ellenére változatlanul isznak, a kisváros, a megye vagy az ország gyomormosó intézetéről indokolt beszélni hát. De Csurka egy mechanizmus lehetőségeit állította elénk. Az orvosként fellépő pesti markecoló, aki intézményesíti a markecolást, majd a nem várt társadalmi megbecsülés és siker csúcsán szabadulni szeretne a kötöttségektől, hírnévtől, a hivatalnok-rabszolgaságból, egyszóval az egész kerettörténet mulatságos, a történet mögött azonban ott áll… az író…” – Kántor Lajos, Utunk