Tudor Popescu darabja egy játékos bohózat, amelyben néhány jól kiérlelt helyzet teremt lehetőséget a négy szereplőnek. A játékos forma mögött azonban két komoly írói elgondolás húzódik meg. Az egyik felhívja a figyelmet az alkotó ember körülményeire, aki ha meg akar maradni a maga hűségében, vagyis művészként a hivatásának akar élni, akkor az alkotás kínjainak következményeit is el kell viselnie. A másik fontos vonulat az üres szenzáció hajhászásnak - amit a tucat-filmek is sugallnak - a kigúnyolása. Így aztán a vígjáték során a félénk, de egyébként rendes, hétköznapi fiatalember átalakul egy félelmet-keltő betörővé, csak azért, hogy meghódítsa a fiatal zenész lányt, aki a krimi-filmek világának hódol szenvedélyesen, valóságos rabja a hihetetlen történeteknek, úgy szomjazik a kalandok után, mint aki ragályos betegségben szenved. Ebből a szerepcseréből alakulnak ki a darab bájos félreértései, a humoros helyzetek, a szórakoztató komikum.

A váradi előadás a darab zenés változata, zenéjét Dankó János szerezte.