„Az Audiencia különös, jellegzetesen kelet-európai szituációra épül. A politikai nézetei miatt éppen mellőzött (és figyeltetett) író egy sörgyárban talál magának állást (hordógurítóként), s az álláshoz egy joviális természetű főnököt (a sörmestert). Kettejük párbeszéde az audiencia. Kettejük remekül megírt párbeszéde. A lassúbb felfogású, sörök gőzében vegetáló mester és az intelligens, kiszolgáltatottságában vegetáló író dialógusai szándékoltan döcögősek, követik a kölcsönös egymás nemértés groteszk bakugrásait, egészen a darab csúcspontjáig, amikor is az íróval összemelegedett sörmester felajánlja beosztottjának: írjon helyette jelentéseket a rendőrségnek – saját magáról. Az író a kecsegtető ajánlatot, miszerint önmaga besúgója lehetne, visszautasítja, így aztán miden marad a régiben: az amúgy jóindulatú sörmester továbbra is kénytelen «heti hangulatjelentéseket» fogalmazni, az író pedig görgeti a söröshordókat, s közben-közben egy-egy audiencián majd ismét megpróbálnak egymással beszélgetni. És sörözni.” (Tóth Dénes, Debrecen, 1989)