Színházak
Szigligeti Színház Nagyárad
Méhes GyörgyAsszonytáncoltató
- KikiáltóCsoma Judit
- BéliálBorsos Barna
- BelzebubaTécsy Sándor
- Kir Janulialias DurumóVarga Vilmos
- AkrivicaGábor Kati
- MargiólaHalasi Erzsébet
- KanucaGábor József
- Hadzsi StavracheLaczó Gusztáv
- Kir PapazogluÁcs Tibor
- TepsicaKiss Törék Ildikó
- BombonikaKakassy Ágnes
- NegoicaHajdu Géza
- SzulejmánBalla Miklós
- SzobalányGábor Katalin
- SzakácsnéF. Bathó Ida
- rendezőFarkas István
- díszlettervezőMaria Haþeganu
- jelmeztervezőMaria Haþeganu
- zeneszerzőBoross Lajos
- vezényelBoross Lajos
- fővilágosítóVasile Bejan
- hangBodonea Valentin
- súgóKörner Anna
- ügyelőGölle Ildikó
- segédrendezőLaczó Gusztáv
Vidám játék muzsikával és némi erkölcsi tanulsággal két részben
„Jó negyedszázada fordítottam le Caragiale Kir Janulea című elbeszélését és nyomban beleszerettem. Elbájolt a bukaresti környezetbe plántált vándormese az ördögről, akit felküldenek a földi világba, hogy kitapasztalja az asszonyi csalfaságot és a szerelem gyötrelmeit…Megtehettem volna, hogy dramatizálom a Caragiale-novellát…csak az alaphelyzetet és néhány szereplő nevét veszem kölcsön és megpróbálom kibontani a viszonzatlan szerelem keservesen mulattató komédiáját. Caragiale a múlt század eleji Bukarestbe helyezte történetét. Ezt megőriztem; a török-bojár-görög háromság által megalázott város légkörét, a végső szétzüllés előtt álló korrupt, kancsal fanarióta világot…” - Méhes György
„Ha már táncoltató, zenét is kapott. Boross Lajos karmester most mutatkozott be zeneszerzőként; tánczenét és dalbetéteket írt az előadáshoz. A zenével együtt formát is váltott Méhes György vígjátéka, revűsödött, háttérben elhelyezett zenekarral, oldalt mikrofonos énekessel, középen a játéktérrel, ahol látványosan és felváltva zajlott a sátán, illetve az asszony kioktatása.” – Implon Irén, Fáklya
„Caragiale kedélyes története a többszörösen átejtett kisördög, Durumó földi tapsztalatairól voltaképpen átfogó körkép a fanarióta korszak erkölcseiről… Elgondolkozunk azon, hogy milyen is lehetett az a világ, amelyben a múlt század eleji bukaresti fanarióta bestiárium díszpéldányai „dörzsöltebbnek” mutatkoznak, mint maga a minden hájjal megkent ördög…A váradi előadás minden szempontból dinamikus, pergő ritmusú, igen ötletesen gyümölcsözteti a színház a színházban formuláját… - Á. Kovács Sándor, Munkásélet
1979. 06. 20.