A színház szeptemberben pályázatot hirdet dramaturg szakos hallgatók és irodalomtanárok számára, hogy szerkesszék meg azt az Arany János képet, amit kedvvel mutatnának meg a 13-16 éves korosztálynak. Nekünk nem lesz más dolgunk, mint nagyszerű és lehetőleg interaktív színházat varázsolni belőle.

Vessünk egy pillantást az Arany-életműre egy mai kamasz szemével: a szókincs bár érezhetően gazdag, de szavak felét sem értjük, a hexameterekbe csomagolt kétszáz éves tréfán nehéz nevetni, és a Trónok harcához képest az sem túl megható, hogy a Toldiban az epikai elbeszélő-hang, a lírai függő-beszéd illetve a dramatizált párbeszéd intonációs váltakozása jelentéshordozó értékké emeli a ritmustípusok ekvivalenciáját. Innen nézve nehezen belátható, hogy Arany János akkora zseni lenne, mint amilyennek generációk óta tételszerűen beállítjuk. Lehet, meg sem kéne ünnepelni a születésnapját, hadd porosodjon a szobra a sarokban… vagy talán mégis?