Részlet a Film Színház Muzsika 1965. április 16-án megjelent, Mensáros Lászlóval készült interjúból; Riporter: N.J.

"Lóránt szerepe számomra tiltakozás a túl gyors karrierek ellen! Mert ebbe roppan bele. Én ismertem valakit, huszonegy éves korában öngyilkos lett. Ezt kellett tennie, mert elkészítette magában a mérleget, és felismerte, hogy míg a felületen, az érvényesülés terén sikereket ért el, elvesztette önmagát. Az élet reá váró több évtizedes mechanizmusát pedig már nem volt kedve végigcsinálni. Ismerek húszéves embereket. Telve vannak hittel, energiával. Találkozom velük huszonnyolc éves korban: aggastyánok lettek. Mitől lett a Mathiász-panzióbeli Lóránt és az élet többi Lórántja aggastyán? Mert csak arra koncentrálta minden erejét, hogy érvényesüljön!... Egyébként is úgy érzem, minden színész önmagáról vallott a darabban. Ez teremtette meg az előadás légkörét."