Színházak
Komáromi Jókai Színház
Kálmán Imre - Leo SteinCsárdáskirálynő
Nagyoperett
- Vereckey SzilviasanzonettKiss Diána Magdolna m.v.
- Edvin hercegOzsgyáni Mihály m.v.
- Kaucsiánó Bonifác grófFabó Tibor
- Stázi grófnőEdwin herceg unokahúgaHolocsy Katalin
- CecíliaSzvrcsek Anita
- Kerekes FerkóMokos Attila
- MiskafőpincérDráfi MátyásBenkóczy Zoltán m.v.
- Leopold MáriaLippert-Weilersheim hercegePőthe István
- Ferdinánd fõhercegOlasz István
- Rohnsdorf tábornokNémeth István
- CeremóniamesterČenky Nikoletta m.v.
- SzereplőBalaskó EditGermán LíviaManases IstvánBernáth Tamásifj. Erdélyi ZoltánHajdú LászlóNagy LászlóSipula ZoltánTyukodi SzabolcsBalázs Lilla m.v.Rab Henrietta m.v.Farkas Mónika m.v.Sántha Katalin m.v.Zsemlye Flóra m.v.Holocsy Viktor m.v.Szentirmai Zsolt m.v.
Az előadást kíséri
a “Raab Sinfonietta” Zenekar
- rendezőKeresztes Attila m.v.
- díszlettervezőBartha JózsefGyőri Gabriella m.v.
- jelmeztervezőBianca Imelda Jeremias m.v.
- dramaturgBodó A. Ottó m.v.
- zenei vezetőIncze G. Katalin m.v.
- koreográfusKozma Attila m.v.
- korrepetitorPálinkás Andrássy Zsuzsanna
- karmesterIncze G. Katalin m.v.Boldog Iván m.v.
- zenészKovács Józsefifj. Bertók Tiborid. Bertók Tibor
- a rendező munkatársaMesinger Nóra
A Komáromi Jókai Színház 2008.- május 16-án mutatja be Kálmán Imre Csárdáskirálynő című nagyoperettjét. Az előadást Keresztes Attila, rendező, a Kolozsvári Állami Színház aligazgatója rendezi. Zenei vezetője és karnagya Incze G. Katalin. Jelmezeit Bianca Imolda Jeremias tervezte, díszletét Bartha József tervei alapján Győry Gabriella alkalmazta a komáromi színpadra. Az előadás dramaturgja Bodó A. Ottó, koreográfusa Kozma Attila.
A Csárdáskirálynő minden idők leggyakrabban műsorra tűzött magyar operettje. Sokatmondó tény, hogy a statisztikák szerint nincs egyetlen olyan perc sem, hogy a világon valahol fel ne csendülne - filmen, tévében, vagy rádióban - a Csárdáskirálynő valamely dallama.
1915-ben mutatták be Bécsben, majd egy év múlva Budapesten, és sikerére jellemző, hogy az első világháború alatt még az Osztrák-Magyar Monarchiával hadban álló országok színpadait is meghódította.
Az operett kirobbanó sikerét három sajátosságának köszönhette. Elsősorban a friss, szellemes-dallamos zenének, amely befogadta az opera szép szólóit, duettjeit, kvartettjeit, kórusait, de kerülte, sőt gúnyolta a fellengzős pátoszt, a mesterkélt drámaiságot. Népszerűségét fokozta a tánczene és a folklorisztikus motívumok beépítése. Másodszor, széles tömegeket vonzott a fordulatos történet, amely a vágyálmokat elégítette ki, s többé-kevésbé a népi igazságérzetet, miként a népmese. Az operett hatását növelte harmadik erénye: a látványossága, a pompás díszletek, a csillogó kosztümök, a művészi táncok.
A Komáromi Jókai Színházban mindhárom tényezőre nagy hangsúlyt fektettünk. A zenei igényességre garancia a remek szereposztás, valamint a „Raab Sinfonietta“ Zenekar (a győri filharmónia tagjaival), akik élőben kísérik majd az előadást.
Az orfeumcsillag Vereczki Szilvia és Edwin Lippert-Weilersheim herceg reménytelennek látszó szereleme köré fonódó történet akár banálisnak is mondható. A mű az által emelkedik ki az operettek sorából, hogy a könnyed réteg, a banálisnak látszó történet alatt a történetben valódi hús-vér alakok, igazi mély emberi érzések, erős szenvedélyek rejtőznek. Magában hordozza korának sajátos életérzését, a XX. század elejének önpusztító és egyben végtelenül életszerető rohanását, a halálfélelem elől való menekülést, („Gyerünk, gyerünk, gyerünk, mert gyors az élet“). S benne van mindaz, amit a magyarságnak az első világháború kitörése jelentett – a magyarság talán legnagyobb drámája: a Monarchia haláltánca s Trianon.
Előadásunkban a történet elmesélése közben szimultán kívánjuk megidézni a kor társadalmi sajátosságait és az operettet mint műfajt. Az operettre jellemző könnyedség és keletkezési korának felszín alatti forrongásai jegyében előadásunk az „utolsó boldog békeév" végnapjaiban játszódik, a hamadik felvonás időpontja pedig épp 1914. június 28., a Ferenc Ferdinánd elleni szarajevói merénylet, a béke végének napja.
A Csárdáskirálynő minden idők leggyakrabban műsorra tűzött magyar operettje. Sokatmondó tény, hogy a statisztikák szerint nincs egyetlen olyan perc sem, hogy a világon valahol fel ne csendülne - filmen, tévében, vagy rádióban - a Csárdáskirálynő valamely dallama.
1915-ben mutatták be Bécsben, majd egy év múlva Budapesten, és sikerére jellemző, hogy az első világháború alatt még az Osztrák-Magyar Monarchiával hadban álló országok színpadait is meghódította.
Az operett kirobbanó sikerét három sajátosságának köszönhette. Elsősorban a friss, szellemes-dallamos zenének, amely befogadta az opera szép szólóit, duettjeit, kvartettjeit, kórusait, de kerülte, sőt gúnyolta a fellengzős pátoszt, a mesterkélt drámaiságot. Népszerűségét fokozta a tánczene és a folklorisztikus motívumok beépítése. Másodszor, széles tömegeket vonzott a fordulatos történet, amely a vágyálmokat elégítette ki, s többé-kevésbé a népi igazságérzetet, miként a népmese. Az operett hatását növelte harmadik erénye: a látványossága, a pompás díszletek, a csillogó kosztümök, a művészi táncok.
A Komáromi Jókai Színházban mindhárom tényezőre nagy hangsúlyt fektettünk. A zenei igényességre garancia a remek szereposztás, valamint a „Raab Sinfonietta“ Zenekar (a győri filharmónia tagjaival), akik élőben kísérik majd az előadást.
Az orfeumcsillag Vereczki Szilvia és Edwin Lippert-Weilersheim herceg reménytelennek látszó szereleme köré fonódó történet akár banálisnak is mondható. A mű az által emelkedik ki az operettek sorából, hogy a könnyed réteg, a banálisnak látszó történet alatt a történetben valódi hús-vér alakok, igazi mély emberi érzések, erős szenvedélyek rejtőznek. Magában hordozza korának sajátos életérzését, a XX. század elejének önpusztító és egyben végtelenül életszerető rohanását, a halálfélelem elől való menekülést, („Gyerünk, gyerünk, gyerünk, mert gyors az élet“). S benne van mindaz, amit a magyarságnak az első világháború kitörése jelentett – a magyarság talán legnagyobb drámája: a Monarchia haláltánca s Trianon.
Előadásunkban a történet elmesélése közben szimultán kívánjuk megidézni a kor társadalmi sajátosságait és az operettet mint műfajt. Az operettre jellemző könnyedség és keletkezési korának felszín alatti forrongásai jegyében előadásunk az „utolsó boldog békeév" végnapjaiban játszódik, a hamadik felvonás időpontja pedig épp 1914. június 28., a Ferenc Ferdinánd elleni szarajevói merénylet, a béke végének napja.
2008. 05. 16.
Galéria
Játszóhelyek, társszínházak, fesztiválok
Színház-választó
Válassza ki a keresett színház kategóriáját majd nevének kezdőbetűjét vagy használja a keresőt!