Az élet betegség, melyből tizenhat óránként folyton kigyógyít minket az álom. Tüneti kezelés; valódi gyógyszer a halál – mondja Samuel Beckett.

Szép napok szereplői is ettől a betegségtől szenvednek: Winnie az életről fecseg, jelentéktelen és jelentős dolgokról. Közben egyre mélyebbre süllyed a tengerpart homokjába. Willie-hez beszél, aki már rég nem hallja. Menniük kéne, mégis maradnak. Két egykori szerelmes, akik talán nem is emlékeznek egymásra.

Beckett utolsó nagyobb lélegzetű színpadi művét vígjátéknak szánta, amely a mindennapok monotonitásán keresztül szól életről, elmúlásról és emlékezetről. Egyik szép nap jön a másik után, és mire észrevesszük, már mozdulni sem tudunk. Először csak derékig, majd nyakig süllyedtünk a homokba.