Zeusz uralkodásának kezdetén járunk, abban a pillanatban, amelyben a világot újraosztják egymás közt a hatalmasok. Ebben a helyzetben Prométheusz veszélyes, mert mindent megtestesít, ami a frissen trónra lépő és pozícióját féltő olümposzi uralkodó, Zeusz számára rémisztő. Prométheusz egyedül önmagát fogadja el autoritásként, kételkedik, kérdez, ráadásul segít az istenkirály által megvetett, pusztulásra ítélt csoportnak: az embereknek. Nincs tehát más megoldás, mint elhallgattatni, elzárni őt a kíváncsi tekintetek elől, ember nem járta vidékre száműzni, ahol csak a szeleknek szónokolhat.

Zeusz azzal viszont nem számol, hogy ezzel a tettel épp, hogy elismeri Prométheusz jelentőségét, és akaratán kívül szobrot állít az elnyomó hatalom ellen örökké lázadó hérosznak.