Van egy világ, párhuzamos a miénkkel. Nem alatta fekszik, nem is fölötte lebeg: összefonódik vele, emberszem elől elrejtve, mégis valóságosan. Mézeskalácsházak és gyerekváltó banyák, manók, árnyak, lidércek, ágyalatti rémek elfeledett világa. Mert bár nem látjuk, hétfő reggelenként mellettünk áll a Vascsontú Vérmumus a buszmegállóban. Egy történet - felnőtteknek.

Caryl Churchill darabjában mindkét világ hideg és magányos, közöttük pedig ott bolyong az Iglic, a különös haladzsanyelven beszélő, ezeréves alakváltó tündér. Egyedül van, épp úgy, mint Lily és Josie, a két kamaszlány, akikkel összekapcsolódik a sorsa. Őrangyaluk lesz és ártó szellemük, barátjuk, gyermekük és halálos ellenségük. Ezer alakban kíséri őket, ezer varázslattal kapaszkodik beléjük - pedig nem akar mást, csak játszani, szeretve lenni, élni.

A Katona József Színház és a Budapest Bábszínház koprodukciójában az egymás mellett létező, ám egymás nélkül elképzelhetetlen hétköznapi és mesebeli világ is megelevenedik. Lily és Josie története mellett számos másik történet zajlik: kislányok és tündérek, üzletemberek és koboldok, járókelők és víziluluk keresztezik egymás útját, hogy a mese és a valóság határán ne maradjanak egyedül.