A Tóték egy hegyvidéki kisközségben játszódik a II. világháború idején. Mélyen realista alapozású tragikomédia, de megengedi a hiteles, tárgyi környezettől való elszakadást is. Démonikus főszereplőjét, a militáns őrültet megtestesítő őrnagyot ábrázolták már fasisztoid katonaként, maszkírozták Hitlernek is, Sztálinnak is, játszották a nagybetűs zsarnoknak. A tizenhárom szereplő koncentrikus köreinek középpontjában ő áll. Körülötte a Tót család három tagja: apa, anya és a bakfis lány.
Tót úr a kisközség tűzoltóparancsnoka. Köztiszteletben álló férfiú, amolyan legelső ember. Felesége, Mariska és kislánya, Ágika rajongó szeretettel csüggnek rajta. A fiuk, Gyula katonai szolgálatot teljesít a fronton. Tőle érkezik levél, amiben írja, hogy szeretett őrnagy urunk, akinek idegállapotát a folytonos harcok erősen megviselték, szívesen töltene egy kis szabadságot a szülők fenyőillatú, csöndes otthonában. Tóték szinte szóhoz sem jutnak e kitüntetéstől, s titkon azt remélik, az őrnagy később majd viszonzásképp kedvezni fog Gyulának.
A buzgó szomszédok segítségével villámgyorsan igyekeznek ideális állapotokat teremteni portájuk körül, mert a vendég rangja és megtépázottsága kifogástalan nyugalmat követel.
Az ünnepi fogadtatást beárnyékolja ugyan egy kis félreértés, de azért a család és a holtfáradt őrnagy hamar összemelegszenek. Az idilli békében azonban hamarosan közéjük telepszik az unalom, a semmittevés.
Az ideges őrnagynak kapóra jön, hogy Ágika és Mariska elkottyantják, ők ketten szabad óráikban dobozokat készítenek a Sanitas Kötszergyár számára. Vendégüket valósággal felvillanyozta ez a számára roppant érdekes tevékenység. Ellentmondást nem tűrőn azonnal munkához lát.
Ettől kezdve Tóték eddigi élete, normális időszámítása felborul. Megpróbáltatások sorozata veszi kezdetét.
A Tóték című darab a kor nagy erkölcsi problémáira keres választ, hogy az igaznak vélt ügyért milyen határig lehet kompromisszumokat kötni, mikor kezdi az ember végzetesen feladni önmagát, hol van ennek a határa, s marad-e a személyiségnek olyan áthatolhatatlan zuga, amely megőrzi a lázadás képességét. A kicsinyes, köznapi, nevetségesen abszurd helyzetekből áll össze az a pokol, amelyben az emberi szolgalelkűség felerősíti, elviselhetetlenné teszi a személyiség zsarnoki vonásait.
Örkény István gondolkoztat el ezeken a kérdéseken, és mindezt úgy teszi, hogy közben megnevetteti a nézőket.