Mert olyanok vagyunk mi emberek, hogy ami van az sosem elég jó. Télen új epret akarunk, ősszel zöldülést, tavasszal szüretet, nyáron friss havat. Legyőzni a természetet minél kényelmesebben, ez az alaptermészetünkké válik lassan, de vajon jó úton járunk-e így?

A Négy évszak című népmesét mindenhol ismerik Európában, de más verzióit valószínűleg minden kultúrában fellelhetjük. Kit ne izgatna, hogy hova illan el az idő, és vajon lehetséges lenne-e átsétálnunk a télből a nyárba és vissza. Szabad-e irigykednünk egymásra, és rákényszerítenünk az akaratunkat valakire tekintet nélkül arra, hogy veszélybe sodorhatjuk őt. Van-e olyan titka a természetnek, amelyet jobb, ha nem bolygatunk? Egy mese nagy gyerekeknek és kis felnőtteknek arról, hogy a hazugságot el lehet titkolni, de az igazság úgyis kiderül.