Színházak
Békéscsabai Jókai Színház
Krúdy GyulaA vörös postakocsi
- Alvinczi EduárdBartus Gyula
- EsztellaFöldesi Ágnes Villő
- Alvinczi PiroskaTarsoly Krisztina
- Özv. BágyinéNagy Erika
- Rezeda KázmérCzitor Attila
- Montmorency kisasszonyFehér Tímea
- Unghonberky úrCsurulya Csongor
- Bizaya nemzet bárójaSzabó Lajos
- BrestyikSzabó Lajos
- SylvestertitoknokJancsik Ferenc
- Steinné Lipiczay FranciskaKovács Edit
- Tizenhárom SáriCserna Lulu
- UgocsinéVeselényi Orsolya
- PimpiúrSzabó Szása
- 1. kártyásSzabó Szása
- 2. kártyásSzőke Pál
- 3. kártyásKopanyicza András
- 1. szerelmesKoleszár Bazil Péter
- 2. szerelmesSzabó Szása
- 3. szerelmesKopanyicza András
- UdvarmesterHodu József
- EsterházyTomanek Gábor
- Szomorú emberSzőke Pál
- Víg emberLénárt László
- 1. csalódott férfiKoleszár Bazil Péter
- 2. csalódott férfiLévai Attila
- 1. kéjencBerta János
- 2. kéjencBalázsi Róbert
- 1. színészJanis Zoltán
- 2. színészPuskás Dániel
- 1. színésznőBoldog Ágnes
- 2. színésznőKirály M. Alexandra
- Fuvola tanárnőLehoczki Orsolya sz.h.
- 1. szerelmes nőFónagy Jázmin sz.h.
- 2. szerelmes nőFazekas Döníz sz.h.
- 3. szerelmes nőGulácsi Réka sz.h.
- SzereplőBereczki KarinaFöldes RoxánaKőrösi BertaMedovarszki PetronellaKocsik ZsomborLaczkó PatrikSzabó Luca
- TáncosHankó BenceMlinár Zsuzsaifj. Mlinár PálMlinár PéterNagy BalázsVig Péter
- rendezőCsiszár Imre
- játéktérCsiszár Imre
- jelmeztervezőSzakács Györgyi
- dramaturgBártfay Rita
- mozgástervezőLisztóczky Hajnalka
- szcenikusEgyed Zoltán
- súgóRoszik Ivett
- ügyelőSzepsi Szilárd
- rendezőasszisztensSallai Zsóka
Ki ne üdvözölné kedves, személyes ismerősként a modern magyar prózaírás kiváló mesterét, Szindbád figurájának atyját, Krúdy Gyulát? Ő így emlékezik regénye megírásáról:
„Hát szép volt utazni a vörös postakocsin, bár még egyszer útra kelhetnék azokra a tündéri tájakra, drágalátos emberek közé, akiket valaha a kocsi ablakából láttam.”
A sikerkönyv mottóját az Anyeginből kölcsönözte: "Óh, lassan szállj, és hosszan énekelj, Haldokló hattyúm, szép emlékezet.”
„Ez a könnyes, drága, gyönyörű könyv” – ahogy lelkesítő kritikájában Ady említi -, két fiatal vidéki színésznő fővárosi időzése, mint vadászoké leshelyen, hogy elejtsék az örök zsákmányt, a szerelmet, boldogulásuk és boldogtalanságuk története – kit ne érintene? Kivált, hogy nem is az ő fecsegésüket kell hallgatni, hanem egy szikrázó iróniával és búsongó öniróniával ékes, bölcs férfihangot, Krúdyét, aki nemcsak csipkéikhez és szépítőszereikhez ért náluk is jobban, hanem hozzájuk, a szerelemhez, és ahhoz is, hogy milyen egy irodalmi szalon, és milyen egy bácskai földbirtokos asszony; egyáltalán: mindenhez ért.
A regényből született színjáték, egy szenvedélyes szerelem, egy elvesztegetett nagy érzelmi kapcsolat története egy különös háromszögben. Főszereplői Krúdy legendás hősei: Alvinczy Eduard, földbirtokos és világutazó, nevelt lánya, az árva és nagyon fiatal Esztella, és a csábító harmadik: Rezeda Kálmán hírlapíró és ködlovag (a szerző maga). Krúdy utánozhatatlan zeneiségű mondataiban, - mint egy Byron hőskölteményben -, felidéződnek a gyorsan múló ifjúság szépségei, jóvátehetetlen meggondolatlanságai és az öregség kényszerű bölcsessége, lemondásai. Álom és valóság, realitás és képzelet ötvözete ez a varázslatos mű. Az emlékekből felderengő- Balaton-parti kastélyban kezdődik és végződik a történet, és a füredi Anna-bál álomszerű forgatagában, majd egy budapesti nyilvánosházban robbannak az eddig elfojtott indulatok és érzelmek. Költészet és szenvedély, játék és színház ez mind együtt és egyszerre elevenedik meg Krúdy Gyula színpadán, A vörös postakocsiban.
2020. 03. 13.