Bocsárdi László rendezése eloszlat minden arra vonatkozó nézői-, színészi illúziót, hogy kívül maradni… Itt még a színész néző, és a néző színész. Ugyanitt, ugyanott. Mindkét csoport kívül van a szavakon, kívül a jelentésen. Aminek történnie kell az a transzszubsztanciázó misztériuma… az egész előadás magát az esszenciára lecsupaszított mítoszt játszotta el, vitte véghez, s ha egyszer felvillan a teljesség a maga vakító világosságával, fölöslegessé válnak a szavak… Az évad legmodernebbül hagyományos előadása. Az átéléstechnika tiszta stílus. Külön fotótanulmányt érdemelne az arcmegjelenítő erejéért folytatott közdelme a tizenkilenc szereplőnek. A tragikum teljességéből nem hiányozhat egyetlen arc sem.

Visky András: A tiszta tragikum vigasza (Utunk 1989.09.22)