Jean-Baptiste Poquelin Molière Párizsban született 1622-ben. Apja egyike volt annak a nyolc kárpitosnak, akik abban a megtiszteltetésben részesültek, hogy a király kárpitosaként a palota bútorait és textilborítását gondozzák. A fiút a legjobb iskolákban taníttatták (például a párizsi Clermont-ban), és igen korán bejárása volt a királyi udvarba. Mindez azonban nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy vonzalmat érezzen a kárpitosi mesterség iránt. Az ifjú Molière inkább abban tűnt tehetségesnek, hogy mélyen vallásos anyjának kedvenc papját parodizálja. Végül az apja műhelyével szomszédos két színjátszó hely, a Pont-Neuf és az Hôtel de Bourgogne megtette hatását: huszonegy évesen meglapítja első színtársulatát, szerelme, a tehetséges színésznő Madeline Béjart segítségével. Az Illusztris Színház elnevezésű társulat évekig vándorol és nyomorog anélkül, hogy a legkisebb sikert aratná. Nagy nehezen sikerül elérniük, hogy 1658 októberében XIV. Lajos megnézze egyik előadásukat. A borzalmas tragédia természetesen nem nyeri el a király tetszését, de Molière nem hagyja kicsúszni a kezéből a lehetőséget: engedélyt kér arra, hogy bemutassák saját darabját, egy korai komédiát is. Ettől a naptól kezdve Molière és társulata a Napkirály szeszélyes erkölcsi és anyagi támogatását, az irigy konkurensek áskálódását, és a legmagasabb elvárásokból adódó rettegést élvezi. Elnyerik a „Király Társulata” címet, és az elkövetkező években főként Molière darabjait játsszák, saját rendezésében, és gyakorta az ő főszereplésével. Éppen a Képzelt beteg hipochonder Argante-ját játssza, amikor rosszul lesz, ám minden intés ellenére befejezi az előadást. Még aznap este meghal Rue Richelieu-beli lakásán. Temetését az egyház megtagadja, majd négy nappal később XIV. Lajos engedélyt ad rá, hogy a Saint Joseph temetőben titokban, éjjel elföldeljék. Fejfát a királyi kárpitosok emeltettek neki.

Kilenckor kivitték a házból a fakoporsót. Elöl két pap haladt némán. A koporsó mellett fiúk mentek, szerpapi fehér ingben, és hatalmas viaszgyertyákat vittek kezükben. A koporsó mögött az égő fáklyák rengetege hullámzott, a kísérők tömegében híres embereket lehetett látni: Pierre Mignard festőt, La Fontaine meseírót, Boileau és Chapelle költőket. Mindnyájan fáklyát vittek kezükben, és mögöttük sorban haladtak fáklyákkal a Palais-Royal színtársulat színészei, és végül, a mintegy kétszáz főnyire nőtt embertömeg. Amikor az egyik utcán elhaladtak, valamelyik házban kinyílt az ablak, és a fejét kidugó asszony hangosan kérdezte:

- Kit temetnek?

- Valami Molière-t – felelte a másik asszony.

Mihail Bulgakov