Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyon szegény favágó, és annak két gyereke, a kisfiút Jancsinak, a kislányt Juliskának hívták. És volt a gyerekeknek egy gonosz mostohájuk...

Egy este a gyerekek kihallgatták a szüleik beszélgetését... Majd elaludtak... Majd jöttek az álmok... Az álmok sűrűjében barangolva találkoztak egy szarkával, aki egy gyönyörű mézeskalács házikóhoz vezette őket, ahol a gonosz boszorkány élt, aki eltévedt gyerekekre várt, hogy megegye őket. A találékony és egymást segítő gyerekek azonban túljártak a gonosz boszorka eszén.

Aztán minden jó, ha vége jó… Jancsi és Juliska, boldogan ébredt apjuk költögető szavára.

Ez a mese a Grimm-testvérek egyik legkegyetlenebb alkotása, hiszen arról szól, hogy a szülők kiviszik a gyermekeket az erdőbe, és otthagyják őket. Dézsi Szilárd rendező azonban igyekezett egyedi megoldásokkal finomítani a darabon. A történetet álomba foglalja, vagyis a szülők tulajdonképpen nem hagyják el Jancsi és Juliskát, a testvérpár csak álmában éli át a megrázó eseménysort. Új szereplői is vannak az előadásnak. A varjú, aki eleinte hű szolgája a boszorkánynak, de annak halála után segít a gyerekeknek. A boszi házában lévő tárgyak, a komód, az állólámpa és a fotel is megelevenedik, és céljuk, hogy megmentsék a testvérek életét.