Aiszkhülosz a Kr.e. V. századi Athén virágzó városállamában darabjainak szerzője és rendezője volt egy személyben. Minimális külső eszközökkel a legmegrázóbb, legkifinomultabb, ma is elevenünkbe vágó tragédiákat írt – csak éppen meg kell fejtenünk azt, hogy a két és fél ezer éves dráma szereplői, témája mit jelenthetnek ma számunkra.

Az Agamemnón cselekménye az Argoszban uralkodó Átreidák történetének egy apró részletét dolgozza fel. A múlt iszonyú és banális egyidőben: Trója és Argosz közt háború dúl egy hűtlen asszony, a híres „férfifaló” Heléna miatt. A veszteségek mindkét oldalon egyre nőnek, olyannyira, hogy Argosz királya, Agamemnón saját lányát, Iphigeneiát áldozza fel a győzelemért. Amikor a darab cselekménye kezdődik, az argosziak épp a győzelem hírét várják tízévnyi háborúskodás után.

De mit jelent a győzelem egy ilyen háborúban? Egyáltalán, lehet-e bárki is egy háború győztese? És mire való az áldozat: az, ha választanunk kell két érték között, amelyből az egyiket a másik javára elveszítjük? Mikor nyer értelmet az áldozathozatal? Bosszúra bosszú, háborúra háború méltó válasz-e?

Az előadás, csakúgy mint a darab, nem billenti ki a mérleget sem az egyik, sem a másik fél felé. Megtorlás és megbocsátás kérdéseivel, lehetőségeivel kezdődik a darab, és azzal is zárul. Csakhogy időközben tanúi voltunk egy véres győzelemnek és egy véres bosszúnak. Aiszkhülosz, a pragmatikus bölcs most sem döntésre szólít fel – hanem gondolkodásra.

Sebestyén Rita Júlia