XIV. Lajos szolgálatába fogadott számos polgárt is, ha tehetséget és vállalkozó szellemet talált bennük, s nemritkán, kivált a közigazgatásban, velük töltötte be a legmagasabb állásokat….Így jött létre az újgazdagok igen befolyásos rétege, akik földvásárlás, utólagos címadományozás, szerencsés spekulációk és előkelő házassági frigyek récén egykettőre hatalomhoz jutottak.”

„A mindennapi életet ugyanannak az alapelvnek vetették alá, mint a vallást és a politikát: mindennek ’fennköltnek’, nagyszerűnek, pompadúsnak és hatásosnak kellett lennie, egyszersmind pedig ’egyszerűnek’ , pontosnak, rendezettnek és áttekinthetőnek is….. Ugyanez a szellem árad a menüettből, e talán legkülönösebb táncból, amit valaha is kitaláltak; benne érték el ugyanis azt a mutatványt, hogy a legbénítóbb kényszeredettséget, kimértséget és bábszerűséget a legelbűvölőbb bájjal, elevenséggel és könnyedséggel párosítsák. De alapját tekintve az akkori szalonélet egyetlen menüett volt. Pontosan előírták, hány lépést kell tenni, mielőtt a meghajlás következhet; milyen ívet kell leírnia ennek a meghajlásnak , és milyen mélynek kell lennie az egyes esetekben. Nincs olyan dolog széles e világon, amit ne vetettek volna alá pontos, jól átgondolt szabályozásnak, semmi, amit a véletlenre bíztak volna; az egész élet egyetlen, milliméteres négyzetekre osztott rajztábla….Az udvar élete egyetlen örökös színielőadás, mely reggel nyolc órakor kezdődik és este tíz órakor végződik, hogy másnap elölről kezdődjék.

Miután a forma bizonyos fokig eltanulható, lábra kapott akkoriban az a nézet, miszerint szorgalommal és tanulással minden elsajátítható, vagy legalábbis nagyon tudatos, tudományos szigorral megalapozott virtuozitás tárgyává teendő. Ámde az értelem legerősebb és leglényegesebb tevékenysége, hogy elemez, ami annyit jelent: felbont, elválaszt, elkülönít, elszigetel. És csakugyan: megfigyelhetjük, hogy ebben a korban voltaképpen csak különálló egyéniségek léteztek. Az emberek egymás között csupán csoportokat képeznek, igazi kapcsolatokat nem.”